1. lélt is emlékezőtehetség. ▸ rövid az emlékezete ▸ valakinek az emlékezete óta ▸ emlékezetem szerint

2. a megőrzött emlékképek összessége. ▸ valakinek az emlékezetébe idéz valamit ▸ emlékezetből

3. rég irod emlékezés.

4. ▸ valakinek az emlékezete

<annak kif-ére, hogy valakinek, valaminek van valamije.> [szőke] hajú, jószívű.

1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. a sorsával, körülményeivel való megelégedés érzésétől teljesen áthatott. ▸ legyen boldog vele! | ilyen lelkiállapotra valló. boldogan nevet.

2. a teljes megelégedettség érzésével eltöltő, boldogító. boldog új évet!

3. vall <kat.:> üdvözültnek nyilvánított, de (még) szentté nem avatott <személy>. boldog gizella; ▸ boldoggá avat | ▸ boldog isten!

4. ▸ boldog emlékezetű

5. ▸ a furkósbot boldogabb vége

6. elav gazdag.

[?←bódít, bódul ]